Tiffán Ede: A globális felmelegedésnek van pozitív oldala is
Kilencedik generáció a családban, aki szőlőműveléssel és bortermeléssel foglalkozik a Villányi borvidéken, 1991-ben elsőként kapta meg az Év Bortermelője címet és az egyik legfontosabb képviselője a hazai borászatnak. Ő Tiffán Ede, aki sok érdekességet osztott meg velünk a régi szőlőültetvényekről, a villányi fajtákról és az évjáratokról. Tiffán Ede, ha most újrakezdené, akkor is Villányban venne szőlőt.
1965-ben kezdett borászattal foglalkozni. Hogyan változott azóta a munka a szőlőben, és a pincében? Melyek azok az új technológiák, eljárások, amelyeket a legfontosabbnak tart?
A hatvanas években még rengeteg munkafolyamat volt, amely kézimunkát igényelt. A pincében fa és betonkádak voltak az erjesztésre, ekkor még nem jelentek meg a hűtött falú acéltartályok. 1967-ben, amikor útjára indítottam a saját borászatomat, akkor még a kis pincészetekben a bor mozgatását, szivattyúzását is kézzel kellett megoldani. Ebben az időben nyíltak ki a szőlősorok, ami azt jelentette, hogy a 1,2-1,5 méteres sortávolságok 2,4-3 méter szélesek lettek. Erre azért volt szükség, mert a szőlőben elkezdődött a gépesítés.
A rendszerváltás után megváltozott a termelési cél, már nem a mennyiség lett a fontos, hanem a minőség. Bár Villányban az utóbbi is mindig fontos volt, ám a kilencvenes évek második felében szigorú terméskorlátozás kezdődött.
