A Tiffán Pincészet hozta el a Mondial du Pinot Noir verseny történetének eddigi egyetlen magyar aranyérmét 2006-ban. Ez az adat azért különlegesen fontos, mert Tiffán Ede, aki sohasem titkolta markáns szakmai véleményét, Villányhoz leginkább a cabernet franc fajtát tartotta illőnek. Nos, a vele kilencedik generáció óta szőlővel és borral foglalkozó család leghíresebb tagja megmutatta, hogy a pinot noir fajtához is nagyon ért. S ha már a generációkat említettem: Tiffán Ede társa az immár országgyűlési képviselő Zsolt fia, akinek szintén Zsoltra keresztelt elsőszülött gyermeke a Corvinuson, az öccs Balázs pedig a villányi szakközépiskolában tanulja a szakmát.

Tiffánék komoly, meghatározó befolyást gyakorolnak a borvidék és a borász hivatás alakulására. Tiffán Ede édesapja, Cirják bácsi a Villányi-hegy gazdája volt, mivel évtizedekig ő vezette a helyi szőlészetet. Ede ebbe a világba, tulajdonképpen a szőlőbe nőtt bele. Otthonról hozott precizitása és lelkiismeretessége révén a szigorú technológiai fegyelem példaképévé vált. A hegyközség, a borrend és a borút egyesület is sokat köszönhet neki. Vastag, tanningazdag, mégis behízelgő, a beérett szőlő szépségeit felmutató borai önálló stílust jelentenek.

Gyakran hangoztatott nézete szerint a bor sorsa a szőlőben dől el, mivel a jól karban tartott, egyensúlyban lévő növény arra törekszik, hogy egészséges alapanyagot adjon a gazdának. Ezt az isteni folyamatot csak elrontani tudja a borász, ha nem ismeri eléggé a szakmát vagy nem eléggé szereti az ügyet.

„Először is az igényességgel és a következetességgel kell példát mutatnom. Ez azt jelenti, hogy ha minőségre vonatkozó kérdés vetődik fel, akkor sohasem szabad megalkudni, s ha válaszút elé állít a szakma, akkor csakis a jobbik utat választhatom, még ha az nehezebben is járható. A könnyebb elvágyódások, kísértések irányába nem tehetek engedményt, tehát az elsőnek egyben maximalistának is kell lennie” – fogalmazta meg 2004-ben az önmagával mint az elsőként megválasztott Év Bortermelőjével kapcsolatos követelményeit.

Tiffán Ede borász végzettségű borász, ami nem egészen törvényszerű a villányi térségben. A mohácsi gimnázium német tagozatú osztályában tudatosan készült a szakmára, hogy aztán a nagyüzemi éveket követően az elsők között mutassa be, milyen a klasszikus családi vállalkozás. Tiffán Ede 1965-ben végezte el a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolát, majd 27 évig okleveles kertészmérnökként szőlészkedett és borászkodott a villányi nagyüzemekben, az Állami Gazdaságban és a helyi szövetkezetben. Főállása mellett 1967-ben kezdte önálló tevékenységét saját szőlőbirtokán és pincészetében.

Tiffán Ede az őt nagyon jól jellemző szigorúság ellenére is hirdeti, hogy a borászatot nem lehet hideg fejjel, sterilen művelni. A bor és a romantika egy tőről fakadnak.

„Villányra, az én villányiságomra rendkívül büszke vagyok. Ha a magyarságomra gondolok, azonnal a Himnusz jut eszembe, majd a szülőföld, ahonnan a svábok kitelepítésekor el akartak hajtani bennünket. De mi nem voltunk hajlandók végleg elmenni innen, s amikor visszajöttünk, a nulláról kezdtünk mindent. És ehhez a magyarsághoz, sorshoz hozzátartoznak azok a régi generációk, akiktől megtanultuk, és azok az újak, akik majd tovább gazdagítják e táj értékeit. S még valami: a magyarság számomra azonos a feltétlen optimizmussal” – rajzol egy hatalmas ívet a Vaterland, a Muttersprache, a nemzeti elkötelezettség és a derűlátás köré.

http://www.elitbor.hu/boraszat/Tiffan-Ede