Tiffán Ede az a borász, akit a legkevésbé kell bemutatni Magyarországon, s akitől alighanem a legtöbbet lehet tanulni, ha távlatos összefüggésekre van szükségünk.

A jelen.
„1965 óta vagyok a pályán és a 46 év alatt ilyen évet még nem éltem meg, pedig részese voltam sok rossz és jó évnek egyaránt. 2006 és 2009 között csodálatos évjáratok voltak, de 2011-ben minden fajta jól szerepelt, nem csak egyesek. Az idő csodálatos volt, 100 %-ban egészséges szőlőt szüreteltünk. Olyan fajtákat is magas fokkal szüreteltünk, amelyre ez nem jellemző, ilyen a portugieser, ami 20-21 fokkal érett be. Végül is, hogy milyenek lesznek a borok, azt még csak gyanítani lehet, a végső szó 1,5-2 év múlva születik meg. De a borok ebből az évből nagy borok lesznek. Mennyiségben is jól zártuk a szüretet, erős termékkorlátozást eredménye az, amit most várunk.
Érdekesen kettős ez a borvidék. Míg Villány egyértelműen vörösboros vidék, addig Siklós a fehér borairól ismeretes. Villányban nem lehet fehérszőlőt telepíteni, de a siklósi a legjobb termőhely erre, így 2013-ra 1 hektár rajnai rizlinget fogunk telepíteni, a Csenge borunk alapanyagaként, ami egy rajnai rizling, olaszrizling házasítás. A névválasztás nem véletlen, Csenge a kis unokánk, aki 2010-ben a palackozás napján született.
Nem szállunk be a primőr borok akciójába, pedig nagy most a keletje. 1992-ben a mi pincészetünk volt az első, aki primőr oportót készített. 1500 palack lett végül belőle, de úgy döntöttünk, a jövőben nem is érdemes ezzel foglalkozni. A fiam érdekelt az Andante borpatikában, így csupán számukra készült egy Villányka nevű primőr borunk, de csak kis mennyiségben.”


A múlt.
„1991-ben indultunk, de már 1989-90-ben volt palackozott borunk a borturizmus kapcsán és az éttermek miatt is. 1995-ben még a cabernet sauvignon volt a csúcsborunk, ma ez prémium borként a középmezőnyben helyezkedik el. Szintén 1995-ben készítettünk először Grande Selectiont, ami csak nagy években készül, korlátozottan, 3-5 ezer palackkal.
1999-ben ezt követte a Cuvée Carissimea, a Kopár dűlőből.”
A név története: A Kopár-dűlőben szőlőtelepítés előkészítése során egy talajmunkát végző gép római kori sírkőtöredéket fordított ki a földből. Ez a kb. 120x80 cm méretű kő egy Kr.u.260-ban, 25 évesen elhunyt hölgy emlékét őrzi. Felirata így szól: „Luciae Apulae candidae, coniugi carissimae....”A szépséges Lucia Apulának, a legkedvesebb hitvesnek. Cuvée Carissimae = a legkedvesebb cuvée-je.
„2000-ben elkészült az első pinot noir bor is, ami 2006-ban a Mondial du Pinot Noir borversenyen aranyérmet nyert. A máig ez az első és egyetlen magyar bor, ami innen aranyérmet tudott hozni. Azóta még kétszer ezüstérmet sikerült elhozni erről a versenyről. Egész pályafutásom alatt ez a díj tett a legbüszkébbé.
Harmadik éve készül a Lucia, a Kopár-dűlőből, az Ördögárokból és Sterntalból származó házasítás. Az Ördögárok dűlőből szüretelt portugieser és kadarka borok házasítása pedig a Régimódi nevet kapta, ezt a 2006-os évjárattól készítjük. Az Elysium egy merlot válogatás a már említett Ördögárok dűlőből.”
Maga a bor neve (Elysium) mennyországot jelent, vetjük közbe, mintegy jelezvén a dimenziókat.
„Villányban kötelező a siller, ugyanúgy mint az oportó, amit mindenki készített saját fogyasztásra. Több fajtából készült anno a siller, hiszen a régi szőlőültetvényeken egybe szüretelték az oportó, kadarka és kékfrankos fajtákat. Nekünk egy, a sillernél világosabb árnyalatú rozé borunk van, ami egy pinot noir-kékfrankos-cabernet cuvée. Hűtött erjedéssel készítjük, egy kevés megőrzött széndioxiddal, amit ha kell, a palackozáskor pótlunk.
A piac nem preferálja a magas alkohol értékeket. Pedig ahogy azt Freund Tamás agykutató barátom mondani szokta: A fogyasztók választhatnak. Aki a magasabb alkoholt választja, az fekete gyümölcsökkel, érett tanninokkal találkozik, ellenben aki megalkuszik és az alacsony alkoholt preferálja, arra vegetális illat és éretlen tanninok várnak. 
A kettő között kell elcsípni a szüretet, érett tanninokkal, nem túl magas mustfokokkal. Szerencsések vagyunk, hiszen öregszenek velünk együtt a szőlőterületeink is, az idősebb tőkéknél a fenolos érettség alacsonyabb mustfoknál következik be.”

A jövő.
„Alapvetően óvatos duhaj vagyok, talán túlontúl is óvatos. Igyekeztem világéletemben úgy nyújtózkodni, hogy a takaró ne legyen túl rövid. Talán olykor bátrabban kellett volna hozzányúlni, hozzáfogni a dolgokhoz, de én inkább szakember, mintsem üzletember vagyok.
Minden bizonnyal még nem teljes, nem komplex a vállalkozás, példának okáért hiányzik egy kis panzió. Az ültetvényünk is lehetne nagyobb, de Villányban araszolva lehet csak bővülni, nem pedig látványosan. A válság a mi ágazatunkra is sújtott, főleg a prémium borok esetében volt döccenő az értékesítéskor. A megszokott kereskedelmi stratégiánk az, hogy 3-4 évig gyűjtögetünk és várunk pályázati lehetőségekre, amiket azután megvalósítunk. Ez a fejezet 2006-ban lezárult. Villány a  maga 2700 fős lakosságával mint város a turisztikai pályázatokból kimaradt. Ettől függetlenül nem szándékozunk megállni. Egy hektár telepítését megléptük, immár a turisztikai vendéglátás bővítése a cél. Elavult, elkopott gépek, berendezések cseréje, felújítása, ez is feladat. A látványos fejlesztéseken már túl vagyunk, szerényebben fejlődünk.
A korban már benne vagyok, a jövőt kell biztosítanom. Amikor megalapítottuk ezt a borászatot, tudtuk, hogy ez nem egy egy generációs valami. A fiam más dolgokat vállalt fel, a marketing oldalon segít, a termelés, és az itthoni dolgok az enyémek. Az idősebb unokám, Zsolt a Corvinus szőlész-borász szakán tanul, másodéves. Fontosnak tartjuk a külföldi gyakorlat beiktatását, a mesterképzést mindenképpen szeretnénk, ha külhonban töltené el. A kisebbik fiú, Balázs, szőlészeti-borászati szakiskolába jár. Csenge pedig most kétéves, maga a jókedély, az élénkség.
Meg kellene őket várni.”